eset e.sz. t.sz.
alanyeset со́лнце со́лнца
birtokos со́лнца со́лнц
részes со́лнцу со́лнцам
tárgyeset со́лнце со́лнца
eszközh. со́лнцем со́лнцами
elöljárós со́лнце со́лнцах

солнце (solnce)

Kiejtés

  • IPA: [sənt͡sɨ]

Főnév

солнце (solnce) sn

  1. nap [égitest]
  2. napfény, napsugár
    взошло солнцеvzošlo solncefelkelt a nap
    греться на солнцеgretʹsja na solncesütkérezik
    на солнцеna solncea napon
    на ярком солнцеna jarkom solnceverőfényben
    по солнцуpo solncua nap járása szerint

Etimológia

Tkp. *solnce, lásd a slunce szót.

Lásd még