угол
Kiejtés
- IPA: [ʊɡəɫ]
Főnév
угол • (ugol) hn
- (matematika) szög (geometriai)
- szöglet [tárgy külső részén]
- sarok [pl. helyiségé]
- в глухом углу ― v gluxom uglu ― az isten háta mögött
- в углу ― v uglu ― a sarokban
- за углом ― za uglom ― a sarkon túl
- из-за угла ― iz-za ugla ― suttyomban, titokban, orvul
- иметь свой угол ― imetʹ svoj ugol ― megvan a maga kis zuga
- медвежий угол ― medvežij ugol ― eldugott hely
- на углу ― na uglu ― a sarkon
- прямой угол ― prjamoj ugol ― derékszög
- сгладить острые углы ― sgladitʹ ostryje ugly ― átv elsimítja a problémákat
- ставить в угол ― stavitʹ v ugol ― sarokba állít
- ставить во главу угла ― stavitʹ vo glavu ugla ― előtérbe helyez, kiemel, hangsúlyoz [pl. vmely kérdést]
- угол зрения ― ugol zrenija ― fiz látószög
- угол зрения ― ugol zrenija ― szemszög, álláspont
- угол отражения ― ugol otraženija ― visszaverődési szög
- угол улицы ― ugol ulicy ― utcasarok
- ходить из угла в угол ― xoditʹ iz ugla v ugol ― fel-alá jár