eset e.sz. t.sz.
alanyeset у́хо у́ши
birtokos у́ха уше́й
részes у́ху уша́м
tárgyeset у́хо у́ши
eszközh. у́хом уша́ми
elöljárós у́хе уша́х

ухо (uxo)

Kiejtés

  • IPA: [ʊxə]

Főnév

ухо (uxo) sn

  1. fül
    быть по уши в долгахbytʹ po uši v dolgaxnyakig úszik az adósságban
    быть тугим на ухоbytʹ tugim na uxonagyot hall
    в одно ухо входит, в другое выходитv odno uxo vxodit, v drugoje vyxoditaz egyik fülén be, a másikon ki
    влюбиться по уши (в кого)vljubitʹsja po uši (v kovo)fülig beleszeret v. biz beleesik (vkbe)
    дать (кому) в ухо v. по ухуdatʹ (komu) v uxo v. po uxudurva leken egy pofont, szájon vág
    держать ухо востроderžatʹ uxo vostroéberen figyel/ügyel, résen van
    заткнуть ушиzatknutʹ ušibedugja/befogja a fülét
    поводить ушамиpovoditʹ ušamihegyezi a fülét
    покраснеть до ушейpokrasnetʹ do ušeja füle tövéig elpirul
    пропустить мимо ушейpropustitʹ mimo ušejelengedi a füle mellett
    слушать краем ухаslušatʹ krajem uxafél füllel hallgat (vmt)
    среднее ухоsredneje uxoorv középfül
    у него звон в ушахu nevo zvon v ušaxcseng a füle
    и у стен есть ушиi u sten jestʹ ušia falnak is füle van
    уши вянут от этогоuši vjanut ot etovoezt hallgatni is rossz [tkp. a fül is lekonyul ettől]

Lásd még

ухо

  1. Lásd: uho