לקח
Héber
Ige
לָקַח • (lakákh) (pa'al, infinitive לָקַחַת, present לוֹקֵחַ, future ייקח \ יִקַּח, imperative קַח, passzív megfelelő לוקח \ לֻקַּח vagy נִלְקַח)
- vesz
- elvesz
- וַיִּקַּח אַבְרָהָם אֶת־עֲצֵי הָעֹלָה וַיָּשֶׂם עַל־יִצְחָק בְּנוֹ וַיִּקַּח בְּיָדוֹ אֶת־הָאֵשׁ וְאֶת־הַמַּאֲכֶלֶת וַיֵּלְכוּ שְׁנֵיהֶם יַחְדָּו׃
- Vayiqaḥ Avraham et ʿatsei ha-ʿolah vayásem ʿal Yitsḥaq b'no vayiqáḥ b-yado et ha-esh v-et ha-ma'akhélet vayelkhu sh'neihem yaḥdav.
- Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt.