olló
(کینچی szócikkből átirányítva)
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈolːoː]
Főnév
olló
- Vágóeszköz, amely két pengéből áll és nyitható-csukható.
Etimológia
Egy ótörök *oghlaq szóból, vö. modern török oğlak.
Fordítások
vágóeszköz
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | olló | ollók |
| tárgyeset | ollót | ollókat |
| részes eset | ollónak | ollóknak |
| -val/-vel | ollóval | ollókkal |
| -ért | ollóért | ollókért |
| -vá/-vé | ollóvá | ollókká |
| -ig | ollóig | ollókig |
| -ként | ollóként | ollókként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | ollóban | ollókban |
| -on/-en/-ön | ollón | ollókon |
| -nál/-nél | ollónál | ollóknál |
| -ba/-be | ollóba | ollókba |
| -ra/-re | ollóra | ollókra |
| -hoz/-hez/-höz | ollóhoz | ollókhoz |
| -ból/-ből | ollóból | ollókból |
| -ról/-ről | ollóról | ollókról |
| -tól/-től | ollótól | ollóktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | ollóm | ollóim |
| a te | ollód | ollóid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
ollója | ollói |
| a mi | ollónk | ollóink |
| a ti | ollótok | ollóitok |
| az ő | ollójuk | ollóik |
- (régies, népies) Gödölye, gida, a kecske és őz kicsinye.
- A kecske ollója már megint kibújt a karám alatt.
- Kés, villa, olló gyermek kezébe nem való.
- Némely állat támadó vagy védekező szerve.
- A ráknak két ollója van.
- (sport) Az a cselekvés, amikor futballban a játékos mindkét lábbal a levegőben, elhajlított törzzsel lő vagy amikor magasugrásban a versenyző a lécet úgy ugorja át, hogy az ugrás előtt oldalt fordul neki, majd először az egyik, majd a másik lábát is átveti azon.
- Olyan helyzet, amikor valakit vagy valamit kétfelől ér valamilyen hatás. A gazdasági életben például gyakran beszélnek árollóról.
- Az ipari és a mezőgazdasági termékek árai között ismét szélesebbre nyílt az olló.