ἄπιον

Ógörög

ἄπιον (ápion)

Kiejtés

 

• IPA: /á.pi.on/ → /ˈa.pi.on/ → /ˈa.pi.on/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /á.pi.on/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈa.pi.on/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈa.pi.on/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈa.pi.on/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈa.pi.on/

Főnév

ἄπῐον • (ápion) sn (genitivus ἀπίου); második ragozás

1. körte

Etimológia

Tkp. *piso, lásd a latin pirum szót.