ἄροτρον

Ógörög

ἄροτρον (árotron)

Kiejtés

 

• IPA: /á.ro.tron/ → /ˈa.ro.tron/ → /ˈa.ro.tron/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /á.ro.tron/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈa.ro.tron/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈa.ro.tron/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈa.ro.tron/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈa.ro.tron/

Főnév

ἄροτρον • (árotron)

(árotron)

1. eke

Etimológia

Tkp. *arilo, lásd a latin aratrum szót.