ἐκτός

Ógörög

ἐκτός (ektós)

Kiejtés

 

• IPA: /ek.tós/ → /ekˈtos/ → /ekˈtos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ek.tós/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ekˈtos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ekˈtos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ekˈtos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ekˈtos/

Határozószó

ἐκτός • (ektós)

1. kint

Etimológia

Tkp. *ekse, lásd az albán jashtë határozószót.