ἐρέσσω

Ógörög

ἐρέσσω (eréssō)

Kiejtés

 

• IPA: /e.rés.sɔː/ → /eˈres.so/ → /eˈre.so/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /e.rés.sɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /eˈres.so/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /eˈres.so/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /eˈres.so/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /eˈre.so/

Ige

ἐρέσσω • (eréssō)

(érésszó)

1. evez

Etimológia

Tkp. *iri, lásd a litván irtis igét.