ἑκυρά

Ógörög

ἑκυρά (hekurá)

Kiejtés

 

• IPA: /he.ky.rá/ → /e.cyˈra/ → /e.ciˈra/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /he.ky.rá/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /(h)e.kyˈra/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /e.cyˈra/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /e.cyˈra/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /e.ciˈra/

Főnév

ἑκυρά nn

(hekürá)

1. anyós

Etimológia

Tkp. *svekro, lásd a latin socrus szót.