ἔντερον

Ógörög

ἔντερον (énteron)

Kiejtés

 

• IPA: /én.te.ron/ → /ˈen.te.ron/ → /ˈen.de.ron/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /én.te.ron/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈen.te.ron/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈen.te.ron/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈen.te.ron/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈen.de.ron/

Főnév

ἔντερον • (énteron)

(énteron) (sn.)

1. bél

Etimológia

Tkp. *into.