ὀμφαλός
Ógörög
ὀμφαλός (omphalós)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /om.pʰa.lós/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /om.pʰaˈlos/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /om.ɸaˈlos/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /om.faˈlos/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /om.faˈlos/
Főnév
ὀμφᾰλός • (omphalós) hn (genitivus ὀμφᾰλοῦ); második ragozás
Etimológia
Tkp. *umbo, lásd a latin umbilicus szót.