ὄζος

Ógörög

ὄζος (ózos)

Kiejtés

 

• IPA: /óz.dos/ → /ˈo.zos/ → /ˈo.zos/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /óz.dos/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈo.zos/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈo.zos/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈo.zos/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈo.zos/

Főnév

ὄζος • (ózos) hn (genitivus ὄζου); második ragozás

1. ág

Etimológia

Tkp. *asto, lásd a német Ast szót.