ὄϊς

Ógörög

ὄϊς (óïs)

Kiejtés

 

• IPA: /ó.is/ → /ˈo.is/ → /ˈo.is/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ó.is/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈo.is/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈo.is/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈo.is/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈo.is/

Főnév

ὄϊς • (óïs)

(óisz) (f.)

1. juh

Etimológia

Tkp. *ovo, lásd az ovis szót.