ὑφαίνω

Ógörög

ὑφαίνω (huphaínō)

Kiejtés

 

• IPA: /hy.pʰǎi̯.nɔː/ → /yˈɸɛ.no/ → /iˈfe.no/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /hy.pʰǎi̯.nɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /(h)yˈpʰɛ.no/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /yˈɸɛ.no/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /yˈfe.no/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /iˈfe.no/

Ige

ὑφαίνω • (huphaínō)

(hűphaínó)

1. sző

Etimológia

Tkp. *ubi, lásd a germán weben igét.