ὗς

Ógörög

ὗς (hûs)

Kiejtés

 

• IPA: /hŷːs/ → /ys/ → /is/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /hŷːs/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /(h)ys/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ys/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ys/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /is/

Főnév

ὗς • (hûs) hn or nn (genitivus ὑός); harmadik ragozás

1. disznó

Etimológia

Tkp. *so, lásd pl. a latin sus szót.