ῥέγχω

Ógörög

ῥέγχω (rhénkhō)

Kiejtés

 

• IPA: /r̥éŋ.kʰɔː/ → /ˈreŋ.xo/ → /ˈreŋ.xo/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /r̥éŋ.kʰɔː/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈreŋ.kʰo/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈreŋ.xo/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈreŋ.xo/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈreŋ.xo/

Ige

ῥέγχω • (rhénkhō)

(rhénkhó)

1. horkol

Etimológia

Tkp. ronki, lásd az ír srann igét.