Bán

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbaːn]

Tulajdonnév

Bán

1. Családnév. Valószínűleg az ótörök eredetű és ’oszlop, a jurta közepén álló pózna’ jelentésű [bághán] szó még a török nyelvekben alakult ’tartóoszlop, erősség’ jelentésű személynévvé, s így került be a magyarba. Itt a két magánhangzó közötti (intervokális helyzetű) -á- kiesett, az egymás mellé kerülő két (Báán) pedig összevonódott hosszú -á-vá (Bán). Másrészt az ugyancsak ótörök eredetű, ’gazdag’ jelentésű Bajan (egy VI. századi avar fejedelem neve) került át valamelyik délszláv (valószínűleg a horvát) nyelvbe, ahol szabályosan bán közszóvá, méltóságnévvé vált. Az utóbbit a magyar nyelv először közszónak vette át, majd személynév lett belőle, s egyszerre használta már az Árpád-korban mindkét forrású nevet egyénnévi funkcióban. Családnévvé válhatott apanévként ’Bán nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel, de a ’bán udvartartásához tartozó’ ember tapadásos névátvitellel vagy a ’bánhoz hasonló viselkedésű, öltözködésű’ ember hasonlóság alapján (metaforikusan) is megkaphatta.
2. férfi keresztnév

Változatok

Baán, Ban, Bánn, Bány