Bánhegyi
Kiejtés
- IPA: [ ˈbaːnɦɛɟi]
Tulajdonnév
Bánhegyi
- Családnév: Egyetlen Bándhegye nevű Sopron vármegyei településről tudunk a Történelmi Magyarországon. Az összetétel első tagjának előzménye valószínűleg az ótörök eredetű és ’oszlop, a jurta közepén álló pózna’ jelentésű [baghan] szó, amely még a török nyelvekben alakult ’tartóoszlop, erősség’ jelentésű személynévvé. Így került be a magyarba, ahol a két magánhangzó közötti (intervokális helyzetű) -á- kiesett, az egymás mellé kerülő két -aa- (Baan) pedig összevonódott hosszú -á-vá (Bán). Másrészt az ugyancsak ótörök eredetű, ’gazdag’ jelentésű Bajan (egy VI. századi avar fejedelem neve) került át egyik délszláv (valószínűleg a horvát) nyelvbe, ahol szabályosan bán közszóvá, méltóságnévvé vált. Az utóbbit a magyar nyelv először közszónak vette át, majd személynév lett belőle, s egyszerre használta már az Árpád-korban mindkét forrású nevet egyénnévi funkcióban. A Bán nevű személyek közül bárki megkaphatta a középkorban gyakori -d kicsinyítő képzőt, s egy Bánd nevű emberről nevezték el azt a magaslatot, dombot, hegyet amelyről a település a Bándhegye nevet kapta. Ennek a falunak a nevéből ’onnan/oda való’ jelentésű -i- képzővel alakulhatott néhány családnév.