Hajdu

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhɒjdu]

Tulajdonnév

Hajdu

1. Családnév. Ősi ugor eredetű haj- igetövünk -t műveltető képzős (hajt) alakjának folyamatos melléknévi igeneve (hajtó) főnevesült, s azokra a szarvasmarha-terelőkre szűkült le a jelentése, akik a XII–XIII. századtól foglalkozásszerűen hajtották az Alföldről a hízott magyar marhákat olasz és dalmáciai városokba. Mivel fölfegyverkezve, szinte katonai szervezetként működtek, jelentős haderőt alkottak, és zsoldosként részt vettek különböző hadi eseményekben is. A XVII. század elején csatlakoztak Bocskai István szabadságharcához a Habsburgok ellen, s ekkor már külön népcsoportnak számítottak. A fölkelés győztes befejezésével kollektív nemességet és letelepülési területet kaptak Bocskaitól annak tiszántúli birtokain, tehát területhez is köthető a népcsoport, éppen úgy, mint a székely vagy palóc. Előbb tehát foglalkozási, majd népcsoporti névnek kell tekintenünk. A név alakja is megváltozott: a -j- hatására a -t- zöngésült -d-vé, a név végi -ó néhol megmaradt, de általában záródott -ú-ra, s megrövidült -u-vá. A dalmáciai horvát nyelvben máig is a magyar többes számú alakot (hajduk) használják a népcsoport megnevezésére (és ’zsivány, rabló’ jelentésben, de híres labdarúgó csapat neveként is).