Kiejtés

  • IPA: [ ˈpɒrkinʃoŋkoːr]

Főnév

Parkinson-kór

  1. (orvostudomány) A Parkinson-kór egy progresszív neurológiai rendellenesség, amely elsősorban az agy dopamin-termelő idegsejtjeit érinti. A betegség tünetei fokozatosan alakulnak ki, és elsősorban a mozgáskoordinációt, az izomtónust és az egyensúlyt befolyásolják. A Parkinson-kór legfőbb oka a dopamin nevű neurotranszmitter hiánya az agyban, amely a mozgások szabályozásában játszik fontos szerepet.

Oka:

A Parkinson-kór pontos oka nem teljesen ismert, de a kutatások szerint több tényező is szerepet játszhat a betegség kialakulásában: - Genetikai tényezők: Bár a Parkinson-kór leggyakrabban sporadikus, bizonyos genetikai mutációk növelhetik a betegség kialakulásának kockázatát. - Környezeti tényezők: Toxikus anyagok, például növényvédő szerek, vegyi anyagok vagy nehézfémek hatására kialakulhat a betegség. - Az agyi idegsejtek pusztulása: A Parkinson-kórban az agyban lévő dopamin-termelő neuronok fokozatosan elpusztulnak, ami a dopamin szintjének csökkenéséhez vezet. Ez az agy mozgásért felelős területeit érinti leginkább.

Főbb tünetek:

A Parkinson-kór tünetei lassan, évek alatt alakulnak ki, és a következők lehetnek:

  1. Tremor (remegés): A legjellemzőbb tünet a nyugalmi remegés, amely leggyakrabban a kézben vagy az ujjakban kezdődik. A remegés gyakran egy oldalon jelenik meg, és stressz vagy izgalom hatására fokozódik.
  2. Izommerevség: Az izmok feszessége és merevsége jelentkezik, ami mozgási nehézségeket, fájdalmat és a mozgások lassúságát okozhatja.
  3. Bradikinézia (lassú mozgás): A mozgások lelassulnak, ami nehezíti az egyszerű mozdulatokat, például a járást, az öltözködést vagy a beszédet. Az érintettek gyakran lassabban kezdik el a mozgásokat, és a mindennapi tevékenységek elvégzése hosszabb időt vesz igénybe.
  4. Poszturális instabilitás (egyensúlyzavarok): A Parkinson-kór előrehaladtával a betegek egyensúlyérzéke is romlik, ami növeli az elesések kockázatát.
  5. Apró lépések: A betegek járása gyakran jellegzetesen apró lépésekre korlátozódik, és nehezebben tudják megállítani a mozgást.

Nem motoros tünetek:

A Parkinson-kór nemcsak a mozgást érinti, hanem számos nem motoros tünet is társulhat hozzá: - Alvászavarok: Az érintetteknél gyakoriak az álmatlanság, a nappali álmosság vagy a REM alvászavarok. - Székrekedés: Az emésztőrendszer lassulása miatt gyakori a székrekedés. - Depresszió és szorongás: A betegek egy jelentős része pszichológiai problémákkal, például depresszióval vagy szorongással küzd. - Kognitív hanyatlás: A későbbi stádiumokban a memóriavesztés és a gondolkodási zavarok is megjelenhetnek.

Diagnózis:

A Parkinson-kór diagnosztizálása általában klinikai vizsgálatok alapján történik, mivel nincsen specifikus laboratóriumi teszt vagy képalkotó eljárás, amely biztosan kimutatná a betegséget. Az orvosok a tünetek alapján állítják fel a diagnózist, és kizárják más betegségek lehetőségét. A neurológusok gyakran alkalmaznak motoros teszteket és megfigyeléseket a diagnózis megerősítésére.

Kezelés:

Bár a Parkinson-kór jelenleg nem gyógyítható, a tünetek kezelésére számos gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiát alkalmaznak:

  1. Levodopa: Ez a leghatékonyabb gyógyszer a Parkinson-kór kezelésére. A levodopa az agyban dopaminná alakul, így pótolja a hiányzó neurotranszmittert. Gyakran kombinálják carbidopával, hogy csökkentsék a mellékhatásokat.
  2. Dopamin agonisták: Ezek a gyógyszerek, mint például a bromokriptin, utánozzák a dopamin hatását az agyban, és kevésbé valószínű, hogy hosszú távon mozgászavarokat okoznak.
  3. MAO-B-gátlók: Ezek a gyógyszerek, például a selegilin, lassítják a dopamin lebomlását az agyban, így meghosszabbítják annak hatását.
  4. Antikolinerg szerek: Ezek a szerek segítenek csökkenteni a tremort és az izommerevséget, bár a kognitív mellékhatások miatt idősebb betegek esetében nem gyakran alkalmazzák.
  5. Mélységi agyi stimuláció (DBS): A DBS sebészeti eljárás, amely során elektródákat ültetnek az agyba, amelyek elektromos impulzusokkal segítenek szabályozni a motoros tüneteket. Ez a terápia azok számára lehet hasznos, akiknél a gyógyszeres kezelés már nem elég hatékony.
  6. Fizikoterápia: A mozgás- és fizioterápia segít fenntartani a mobilitást és javítani az izomtónust.

Összefoglalás:

A Parkinson-kór egy progresszív neurológiai betegség, amely elsősorban a motoros funkciókat érinti, de számos nem motoros tünet is megjelenhet. Bár a betegség nem gyógyítható, a gyógyszeres kezelés és a fizikoterápia hatékonyan csökkentheti a tüneteket és javíthatja a betegek életminőségét. A megfelelő kezeléssel sok beteg képes aktív és teljes életet élni a betegség előrehaladott szakaszaiban is.

Fordítások