Kiejtés

  • IPA: [ ˈipɒr]

Főnév

ipar

  1. A mezőgazdaságot kivéve minden olyan termelés amely a további feldolgozásra szánt anyagok kitermelésével és feldolgozásával foglalkozik.

Etimológia

Elvonással keletkezett a(z) iparkodik szóból. [1]

Fordítások

Ragozás

ipar ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset ipar iparok
tárgyeset ipart iparokat
részes eset iparnak iparoknak
-val/-vel iparral iparokkal
-ért iparért iparokért
-vá/-vé iparrá iparokká
-ig iparig iparokig
-ként iparként iparokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben iparban iparokban
-on/-en/-ön iparon iparokon
-nál/-nél iparnál iparoknál
-ba/-be iparba iparokba
-ra/-re iparra iparokra
-hoz/-hez/-höz iparhoz iparokhoz
-ból/-ből iparból iparokból
-ról/-ről iparról iparokról
-tól/-től ipartól iparoktól
ipar birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én iparom iparaim
a te iparod iparaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
ipara iparai
a mi iparunk iparaink
a ti iparotok iparaitok
az ő iparuk iparaik

Jegyzetek

Származékok