Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈeːn]

Személyes névmás

én

  1. Egyes szám, első személy; saját magam, önmagam, jómagam.

Etimológia

  • Ősi örökség az uráli korból, vö. finn minä, erza мон, komi ме, udmurt мон, nyenyec мань.
  • A feltevések szerint a magyar névmás eredeti alakja *men lehetett, és ez rövidült meg (*en), és ebből lett a mai én.
  • Az uráli szó esetleg távoli rokonságban állhat némelyik hasonló jelentésű indoeurópai szóval, vö. ír , kurd min.
  • Az uráli névmás nagyon hasonlít a hasonló jelentésű indoeurópai névmások tárgyeseti alakjához, vö. latin me.
  • Az esetleges uráli/indoeurópai kapcsolat további vizsgálatra szorul.
  • Lásd még a mi (személyes névmás) szócikket.

Fordítások

magyar személyes névmások - alanyeset
én - te - ő - mi - ti - ők


További információk

  • én - A magyar nyelv értelmező szótára
  • én - Új magyar etimológiai szótár
  • én - Szótár.net (hu-hu)
  • én - DeepL Translator (hu-de)
  • én - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • én - Google Translate (hu-en)
  • én - Akadémiai helyesírási szótár
  • én - Wikipédia (magyar)

Mandarin kínai

Pinjin átírás

én

Lásd: Függelék:Kínai pinjin/e/én

További információk

  • én - Szótár.net (zh-hu)
  • én - Morphologic
  • én - MDBG
  • én - BKRS
  • én - pinyin-dictionary
  • én - yabla
  • én - naver
  • én - arch chinese
  • én - Wenlin pinyin
  • én - Wenlin word
  • én - Wenlin char