ἔργον
Ógörög
ἔργον (érgon)
Kiejtés
- (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /ér.ɡon/
- (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /ˈer.ɡon/
- (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /ˈer.ɣon/
- (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /ˈer.ɣon/
- (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /ˈer.ɣon/
Főnév
ἔργον • (érgon) sn (genitivus ἔργου); második ragozás
Etimológia
Tkp. *vergo, lásd a germán work szót.