Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈborjuːʃylt]

Főnév

borjúsült

  1. (konyha)

Etimológia

borjú +‎ sült, a német Kalbsbraten szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

borjúsült ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset borjúsült borjúsültek
tárgyeset borjúsültet borjúsülteket
részes eset borjúsültnek borjúsülteknek
-val/-vel borjúsülttel borjúsültekkel
-ért borjúsültért borjúsültekért
-vá/-vé borjúsültté borjúsültekké
-ig borjúsültig borjúsültekig
-ként borjúsültként borjúsültekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben borjúsültben borjúsültekben
-on/-en/-ön borjúsülten borjúsülteken
-nál/-nél borjúsültnél borjúsülteknél
-ba/-be borjúsültbe borjúsültekbe
-ra/-re borjúsültre borjúsültekre
-hoz/-hez/-höz borjúsülthez borjúsültekhez
-ból/-ből borjúsültből borjúsültekből
-ról/-ről borjúsültről borjúsültekről
-tól/-től borjúsülttől borjúsültektől
borjúsült birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én borjúsültem borjúsültjeim
a te borjúsülted borjúsültjeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
borjúsültje borjúsültjei
a mi borjúsültünk borjúsültjeink
a ti borjúsültetek borjúsültjeitek
az ő borjúsültjük borjúsültjeik