Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɟɛrmɛkt͡ʃɛ]

Főnév

gyermekcse

  1. (régies) gyermek
    Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húszhuszonegy éves gyermekcse lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél. Tiszteletre méltó szenvedély.

Etimológia

gyermek +‎ -cse

Ragozás

gyermekcse ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset gyermekcse gyermekcsék
tárgyeset gyermekcsét gyermekcséket
részes eset gyermekcsének gyermekcséknek
-val/-vel gyermekcsével gyermekcsékkel
-ért gyermekcséért gyermekcsékért
-vá/-vé gyermekcsévé gyermekcsékké
-ig gyermekcséig gyermekcsékig
-ként gyermekcseként gyermekcsékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben gyermekcsében gyermekcsékben
-on/-en/-ön gyermekcsén gyermekcséken
-nál/-nél gyermekcsénél gyermekcséknél
-ba/-be gyermekcsébe gyermekcsékbe
-ra/-re gyermekcsére gyermekcsékre
-hoz/-hez/-höz gyermekcséhez gyermekcsékhez
-ból/-ből gyermekcséből gyermekcsékből
-ról/-ről gyermekcséről gyermekcsékről
-tól/-től gyermekcsétől gyermekcséktől
gyermekcse birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én gyermekcsém gyermekcséim
a te gyermekcséd gyermekcséid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
gyermekcséje gyermekcséi
a mi gyermekcsénk gyermekcséink
a ti gyermekcsétek gyermekcséitek
az ő gyermekcséjük gyermekcséik