Hegedű

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈhɛɡɛdyː]

Etimológia

Belső fejlemény, valószínűleg melléknévi igenév főnevesülése.[1]

Főnév

hegedű

  1. (zene) Vonós hangszer.

Fordítások

Ragozás

hegedű ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset hegedű hegedűk
tárgyeset hegedűt hegedűket
részes eset hegedűnek hegedűknek
-val/-vel hegedűvel hegedűkkel
-ért hegedűért hegedűkért
-vá/-vé hegedűvé hegedűkké
-ig hegedűig hegedűkig
-ként hegedűként hegedűkként
-ul/-ül - -
-ban/-ben hegedűben hegedűkben
-on/-en/-ön hegedűn hegedűkön
-nál/-nél hegedűnél hegedűknél
-ba/-be hegedűbe hegedűkbe
-ra/-re hegedűre hegedűkre
-hoz/-hez/-höz hegedűhöz hegedűkhöz
-ból/-ből hegedűből hegedűkből
-ról/-ről hegedűről hegedűkről
-tól/-től hegedűtől hegedűktől
hegedű birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én hegedűm hegedűim
a te hegedűd hegedűid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
hegedűje hegedűi
a mi hegedűnk hegedűink
a ti hegedűtök hegedűitek
az ő hegedűjük hegedűik

Forrás

  1. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. 274. o. ISBN 963-7094-01-6  

További információk

  • hegedű - A magyar nyelv értelmező szótára
  • hegedű - Új magyar etimológiai szótár
  • hegedű - Szótár.net (hu-hu)
  • hegedű - DeepL Translator (hu-de)
  • hegedű - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • hegedű - Google Translate (hu-en)
  • hegedű - Akadémiai helyesírási szótár
  • hegedű - Wikipédia (magyar)