hegedű
Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɛɡɛdyː]
Etimológia
Belső fejlemény, valószínűleg melléknévi igenév főnevesülése.[1]
Főnév
hegedű
Fordítások
Tartalom
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | hegedű | hegedűk |
tárgyeset | hegedűt | hegedűket |
részes eset | hegedűnek | hegedűknek |
-val/-vel | hegedűvel | hegedűkkel |
-ért | hegedűért | hegedűkért |
-vá/-vé | hegedűvé | hegedűkké |
-ig | hegedűig | hegedűkig |
-ként | hegedűként | hegedűkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | hegedűben | hegedűkben |
-on/-en/-ön | hegedűn | hegedűkön |
-nál/-nél | hegedűnél | hegedűknél |
-ba/-be | hegedűbe | hegedűkbe |
-ra/-re | hegedűre | hegedűkre |
-hoz/-hez/-höz | hegedűhöz | hegedűkhöz |
-ból/-ből | hegedűből | hegedűkből |
-ról/-ről | hegedűről | hegedűkről |
-tól/-től | hegedűtől | hegedűktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | hegedűm | hegedűim |
a te | hegedűd | hegedűid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
hegedűje | hegedűi |
a mi | hegedűnk | hegedűink |
a ti | hegedűtök | hegedűitek |
az ő | hegedűjük | hegedűik |
Forrás
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. 274. o. ISBN 963-7094-01-6