Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøltɛmeːɲ]

Főnév

költemény

  1. A szépirodalom verses formája.

Etimológia

költ +‎ -e- [1]

Fordítások

Származékok

Ragozás

költemény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset költemény költemények
tárgyeset költeményt költeményeket
részes eset költeménynek költeményeknek
-val/-vel költeménnyel költeményekkel
-ért költeményért költeményekért
-vá/-vé költeménnyé költeményekké
-ig költeményig költeményekig
-ként költeményként költeményekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben költeményben költeményekben
-on/-en/-ön költeményen költeményeken
-nál/-nél költeménynél költeményeknél
-ba/-be költeménybe költeményekbe
-ra/-re költeményre költeményekre
-hoz/-hez/-höz költeményhez költeményekhez
-ból/-ből költeményből költeményekből
-ról/-ről költeményről költeményekről
-tól/-től költeménytől költeményektől
költemény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én költeményem költeményeim
a te költeményed költeményeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
költeménye költeményei
a mi költeményünk költeményeink
a ti költeményetek költeményeitek
az ő költeményük költeményeik

Jegyzetek