Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈløvɛdeːk]

Főnév

lövedék

  1. (matematika) A Föld felszínének közelében mozgó test, amelyre csak a gravitációs erő és az esetleges légellenállás hat. A szokásos matematikai modellben a testet egy részecske, a Föld felszínét pedig egy vízszintes sík képviseli.

Szinonimák

Származékok

Etimológia

A ige löv- töve + +‎ -edék képző.

Fordítások

Ragozás

lövedék ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset lövedék lövedékek
tárgyeset lövedéket lövedékeket
részes eset lövedéknek lövedékeknek
-val/-vel lövedékkel lövedékekkel
-ért lövedékért lövedékekért
-vá/-vé lövedékké lövedékekké
-ig lövedékig lövedékekig
-ként lövedékként lövedékekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben lövedékben lövedékekben
-on/-en/-ön lövedéken lövedékeken
-nál/-nél lövedéknél lövedékeknél
-ba/-be lövedékbe lövedékekbe
-ra/-re lövedékre lövedékekre
-hoz/-hez/-höz lövedékhez lövedékekhez
-ból/-ből lövedékből lövedékekből
-ról/-ről lövedékről lövedékekről
-tól/-től lövedéktől lövedékektől
lövedék birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én lövedékem lövedékeim
a te lövedéked lövedékeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
lövedéke lövedékei
a mi lövedékünk lövedékeink
a ti lövedéketek lövedékeitek
az ő lövedékük lövedékeik