Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈmeːrɛɡ]

Főnév

méreg

  1. Olyan anyag, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz.
  2. Erős érzelmi állapot.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn myrkky. A finnugor szó iráni eredetű, vö. oszét марг.

Fordítások

Ragozás

méreg ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset méreg méregek
tárgyeset méreget méregeket
részes eset méregnek méregeknek
-val/-vel méreggel méregekkel
-ért méregért méregekért
-vá/-vé méreggé méregekké
-ig méregig méregekig
-ként méregként méregekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben méregben méregekben
-on/-en/-ön méregen méregeken
-nál/-nél méregnél méregeknél
-ba/-be méregbe méregekbe
-ra/-re méregre méregekre
-hoz/-hez/-höz méreghez méregekhez
-ból/-ből méregből méregekből
-ról/-ről méregről méregekről
-tól/-től méregtől méregektől
méreg birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én mérgem mérgeim
a te mérged mérgeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
mérge mérgei
a mi mérgünk mérgeink
a ti mérgetek mérgeitek
az ő mérgük mérgeik

Szinonimák

Származékok