Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɲɛlveːsɛt]

Főnév

nyelvészet

  1. Az emberi nyelvekkel foglalkozó tudományág. Nyelvész az, aki ezt a tudományt műveli.

Szinonimák

Származékok

Fordítások

Ragozás

nyelvészet ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset nyelvészet nyelvészetek
tárgyeset nyelvészetet nyelvészeteket
részes eset nyelvészetnek nyelvészeteknek
-val/-vel nyelvészettel nyelvészetekkel
-ért nyelvészetért nyelvészetekért
-vá/-vé nyelvészetté nyelvészetekké
-ig nyelvészetig nyelvészetekig
-ként nyelvészetként nyelvészetekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben nyelvészetben nyelvészetekben
-on/-en/-ön nyelvészeten nyelvészeteken
-nál/-nél nyelvészetnél nyelvészeteknél
-ba/-be nyelvészetbe nyelvészetekbe
-ra/-re nyelvészetre nyelvészetekre
-hoz/-hez/-höz nyelvészethez nyelvészetekhez
-ból/-ből nyelvészetből nyelvészetekből
-ról/-ről nyelvészetről nyelvészetekről
-tól/-től nyelvészettől nyelvészetektől
nyelvészet birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én nyelvészetem nyelvészeteim
a te nyelvészeted nyelvészeteid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
nyelvészete nyelvészetei
a mi nyelvészetünk nyelvészeteink
a ti nyelvészetetek nyelvészeteitek
az ő nyelvészetük nyelvészeteik