Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈsɛkreːɲ]

Főnév

szekrény

  1. Egy bútordarab, amely használati tárgyak tárolására szolgál.

Etimológia

Végső soron a latin scrinium szóból, francia közvetítéssel. Lásd még a shrine és a Schrein címszavakat is.

Fordítások

Ragozás

szekrény ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset szekrény szekrények
tárgyeset szekrényt szekrényeket
részes eset szekrénynek szekrényeknek
-val/-vel szekrénnyel szekrényekkel
-ért szekrényért szekrényekért
-vá/-vé szekrénnyé szekrényekké
-ig szekrényig szekrényekig
-ként szekrényként szekrényekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben szekrényben szekrényekben
-on/-en/-ön szekrényen szekrényeken
-nál/-nél szekrénynél szekrényeknél
-ba/-be szekrénybe szekrényekbe
-ra/-re szekrényre szekrényekre
-hoz/-hez/-höz szekrényhez szekrényekhez
-ból/-ből szekrényből szekrényekből
-ról/-ről szekrényről szekrényekről
-tól/-től szekrénytől szekrényektől
szekrény birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én szekrényem szekrényeim
a te szekrényed szekrényeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
szekrénye szekrényei
a mi szekrényünk szekrényeink
a ti szekrényetek szekrényeitek
az ő szekrényük szekrényeik

Származékok

További információk