Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈtɒnont͡s]

Főnév

tanonc

  1. Egy szakma tanulója gyakorlott mester mellett, inas.

Etimológia

tan +‎ -onc, a német Lehrling szó tükörfordítása.

Fordítások

Ragozás

tanonc ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset tanonc tanoncok
tárgyeset tanoncot tanoncokat
részes eset tanoncnak tanoncoknak
-val/-vel tanonccal tanoncokkal
-ért tanoncért tanoncokért
-vá/-vé tanonccá tanoncokká
-ig tanoncig tanoncokig
-ként tanoncként tanoncokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben tanoncban tanoncokban
-on/-en/-ön tanoncon tanoncokon
-nál/-nél tanoncnál tanoncoknál
-ba/-be tanoncba tanoncokba
-ra/-re tanoncra tanoncokra
-hoz/-hez/-höz tanonchoz tanoncokhoz
-ból/-ből tanoncból tanoncokból
-ról/-ről tanoncról tanoncokról
-tól/-től tanonctól tanoncoktól
tanonc birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én tanoncom tanoncaim
a te tanoncod tanoncaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
tanonca tanoncai
a mi tanoncunk tanoncaink
a ti tanoncotok tanoncaitok
az ő tanoncuk tanoncaik