Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒbrɒktɒkɒrmaːɲ]

Főnév

abraktakarmány

  1. (mezőgazdaság) Abraknak való vagy abrakként adott takarmány. [1]

Etimológia

abrak +‎ takarmány

Ragozás

abraktakarmány ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset abraktakarmány abraktakarmányok
tárgyeset abraktakarmányt abraktakarmányokat
részes eset abraktakarmánynak abraktakarmányoknak
-val/-vel abraktakarmánnyal abraktakarmányokkal
-ért abraktakarmányért abraktakarmányokért
-vá/-vé abraktakarmánnyá abraktakarmányokká
-ig abraktakarmányig abraktakarmányokig
-ként abraktakarmányként abraktakarmányokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben abraktakarmányban abraktakarmányokban
-on/-en/-ön abraktakarmányon abraktakarmányokon
-nál/-nél abraktakarmánynál abraktakarmányoknál
-ba/-be abraktakarmányba abraktakarmányokba
-ra/-re abraktakarmányra abraktakarmányokra
-hoz/-hez/-höz abraktakarmányhoz abraktakarmányokhoz
-ból/-ből abraktakarmányból abraktakarmányokból
-ról/-ről abraktakarmányról abraktakarmányokról
-tól/-től abraktakarmánytól abraktakarmányoktól
abraktakarmány birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én abraktakarmányom abraktakarmányaim
a te abraktakarmányod abraktakarmányaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
abraktakarmánya abraktakarmányai
a mi abraktakarmányunk abraktakarmányaink
a ti abraktakarmányotok abraktakarmányaitok
az ő abraktakarmányuk abraktakarmányaik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6