Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒkt͡sɛptor]

Főnév

akceptor

  1. (fizika) Egy félvezetőhöz szennyezésként hozzáadott olyasfajta anyag, amely elektronokat vehet fel a vezetési sávból, és a visszamaradt pozitív töltésű lyukak révén p típusú vezetővé teheti magát a félvezetőt.[1]

Fordítások

Jegyzetek

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1