Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒlkoɲulɒt]

Főnév

alkonyulat

  1. (ritka, irodalmi) Alkonyat. [1]

Etimológia

alkonyul +‎ -at

Ragozás

alkonyulat ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset alkonyulat alkonyulatok
tárgyeset alkonyulatot alkonyulatokat
részes eset alkonyulatnak alkonyulatoknak
-val/-vel alkonyulattal alkonyulatokkal
-ért alkonyulatért alkonyulatokért
-vá/-vé alkonyulattá alkonyulatokká
-ig alkonyulatig alkonyulatokig
-ként alkonyulatként alkonyulatokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben alkonyulatban alkonyulatokban
-on/-en/-ön alkonyulaton alkonyulatokon
-nál/-nél alkonyulatnál alkonyulatoknál
-ba/-be alkonyulatba alkonyulatokba
-ra/-re alkonyulatra alkonyulatokra
-hoz/-hez/-höz alkonyulathoz alkonyulatokhoz
-ból/-ből alkonyulatból alkonyulatokból
-ról/-ről alkonyulatról alkonyulatokról
-tól/-től alkonyulattól alkonyulatoktól
alkonyulat birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én alkonyulatom alkonyulataim
a te alkonyulatod alkonyulataid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
alkonyulata alkonyulatai
a mi alkonyulatunk alkonyulataink
a ti alkonyulatotok alkonyulataitok
az ő alkonyulatuk alkonyulataik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6