apátia
(apátiák szócikkből átirányítva)
Kiejtés
- IPA: [ ˈɒpaːtijɒ]
Főnév
apátia
- Szenvtelenség, egykedvűség, közömbösség mindenki és minden iránt.
- (gör.), minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng s a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra. Az apátiában leledzőnek közönyös az öröm, szenvedés s vágyai is eltompulnak. Megbénult idegek s elernyedt lélek állapota az apátia.