Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒpoloːɡijɒ]

Főnév

apológia

  1. Védőbeszéd, védőirat. [1]
  2. Valamilyen tan dicsőítése (a tárgyilagos bírálat helyett). [1]

Ragozás

apológia ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset apológia apológiák
tárgyeset apológiát apológiákat
részes eset apológiának apológiáknak
-val/-vel apológiával apológiákkal
-ért apológiáért apológiákért
-vá/-vé apológiává apológiákká
-ig apológiáig apológiákig
-ként apológiaként apológiákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben apológiában apológiákban
-on/-en/-ön apológián apológiákon
-nál/-nél apológiánál apológiáknál
-ba/-be apológiába apológiákba
-ra/-re apológiára apológiákra
-hoz/-hez/-höz apológiához apológiákhoz
-ból/-ből apológiából apológiákból
-ról/-ről apológiáról apológiákról
-tól/-től apológiától apológiáktól
apológia birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én apológiám apológiáim
a te apológiád apológiáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
apológiája apológiái
a mi apológiánk apológiáink
a ti apológiátok apológiáitok
az ő apológiájuk apológiáik

Jegyzetek

  1. 1,0 1,1 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. 2. átd. kiad. Budapest: Akadémiai. 2002. ISBN 963-05-7875-1