asztag

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈɒstɒɡ]

Főnév

asztag

1. (növénytan) Szabadban tárolt, tartósan összerakott, cséplésre vagy nyomtatásra váró gabona.

Etimológia

Egy szláv stog szóból.

Fordítások

asztag — lásd kazal

Ragozás

asztag ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	asztag	asztagok
tárgyeset	asztagot	asztagokat
részes eset	asztagnak	asztagoknak
-val/-vel	asztaggal	asztagokkal
-ért	asztagért	asztagokért
-vá/-vé	asztaggá	asztagokká
-ig	asztagig	asztagokig
-ként	asztagként	asztagokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	asztagban	asztagokban
-on/-en/-ön	asztagon	asztagokon
-nál/-nél	asztagnál	asztagoknál
-ba/-be	asztagba	asztagokba
-ra/-re	asztagra	asztagokra
-hoz/-hez/-höz	asztaghoz	asztagokhoz
-ból/-ből	asztagból	asztagokból
-ról/-ről	asztagról	asztagokról
-tól/-től	asztagtól	asztagoktól

asztag birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	asztagom	asztagaim
a te	asztagod	asztagaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	asztaga	asztagai
a mi	asztagunk	asztagaink
a ti	asztagotok	asztagaitok
az ő	asztaguk	asztagaik