Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒutorɒdijoɡraːfijɒ]

Főnév

autoradiográfia

  1. Olyan kísérletes módszer, melynek során egy radioaktív mintát egy fényképlemezhez szorosan (vagy közel hozzá) helyeznek, azért, hogy láthatóvá tegyék a mintában lévő radioaktivitás eloszlását. A film a mintában lévő radioaktív részecskék ionizáló sugárzásától megfeketedik. Az autoradiográfiát bizonyos anyagok élő szövetekben, sejtekben vagy sejttenyészetekben történő eloszlásának tanulmányozására használják. Az anyag radioaktív izotópját juttatják be a szervezetbe vagy a szövetbe, és amikor már elegendő idő telt el ahhoz, hogy az izotóp beépüljön az anyagba, akkor fixálják és vizsgálják majd belőle metszeteket készítenek. Az autoradiográfia másik elterjedt használati módja a Southern blotting vagy a Western blotting módszerek során alkalmazott radioaktív jelöléssel ellátott DNS próbák vagy antitestek helyének meghatározása.

Etimológia

auto- +‎ radiográfia

Fordítások