Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbeːkjoː]

Főnév

béklyó

  1. Mozgást korlátozó eszköz. Egy rövid lánc két végén levő - rendszerint kulccsal zárható - vasbilincs, vagy kötélből, lószőrből, vesszőből font kettős hurok; a futás megakadályozására a legelő ló két első lábára, vagy két egymás mellett legelő ló egy-egy lábára csatolják.

Etimológia

Egy ótörök *bukaghy szóból, vö. modern török bukağı.

Fordítások

Szinonimák

Származékok

További információk

  • béklyó - A magyar nyelv értelmező szótára
  • béklyó - Új magyar etimológiai szótár
  • béklyó - Szótár.net (hu-hu)
  • béklyó - DeepL Translator (hu-de)
  • béklyó - Яндекс Переводчик (hu-ru)
  • béklyó - Google Translate (hu-en)
  • béklyó - Akadémiai helyesírási szótár
  • béklyó - Wikipédia (magyar)