bűbáj

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbyːbaːj]

Főnév

bűbáj

1. Erős vonzerő.
2. (régies) Varázserő.

Etimológia

Elhomályosult összetétel. A szó első tagja egy ótörök *büjü szóból, vö. modern török büyü. A szó második tagjához lásd a báj címszót.

Fordítások

• német: Zauber (de) hn

Származékok

• bűbájos