Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɒkoː]

Főnév

bakó

  1. (régies) hóhér (ítélet-végrehajtó, a halálraítéltet hivatalosan kivégző személy)
  2. (tájszó) tarisznya

Etimológia

Ismeretlen eredetű szó.

Ragozás

bakó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bakó bakók
tárgyeset bakót bakókat
részes eset bakónak bakóknak
-val/-vel bakóval bakókkal
-ért bakóért bakókért
-vá/-vé bakóvá bakókká
-ig bakóig bakókig
-ként bakóként bakókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bakóban bakókban
-on/-en/-ön bakón bakókon
-nál/-nél bakónál bakóknál
-ba/-be bakóba bakókba
-ra/-re bakóra bakókra
-hoz/-hez/-höz bakóhoz bakókhoz
-ból/-ből bakóból bakókból
-ról/-ről bakóról bakókról
-tól/-től bakótól bakóktól
bakó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bakóm bakóim
a te bakód bakóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bakója bakói
a mi bakónk bakóink
a ti bakótok bakóitok
az ő bakójuk bakóik

Forrás

  • Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6