Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɒɡdɒru]

Főnév

bakdaru

  1. Olyan daru, amelynek hídszerkezete gördíthető lábakra támaszkodik. [1]

Etimológia

bak +‎ daru

Ragozás

bakdaru ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bakdaru bakdaruk
tárgyeset bakdarut bakdarukat
részes eset bakdarunak bakdaruknak
-val/-vel bakdaruval bakdarukkal
-ért bakdaruért bakdarukért
-vá/-vé bakdaruvá bakdarukká
-ig bakdaruig bakdarukig
-ként bakdaruként bakdarukként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bakdaruban bakdarukban
-on/-en/-ön bakdarun bakdarukon
-nál/-nél bakdarunál bakdaruknál
-ba/-be bakdaruba bakdarukba
-ra/-re bakdarura bakdarukra
-hoz/-hez/-höz bakdaruhoz bakdarukhoz
-ból/-ből bakdaruból bakdarukból
-ról/-ről bakdaruról bakdarukról
-tól/-től bakdarutól bakdaruktól
bakdaru birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bakdarum bakdaruim
a te bakdarud bakdaruid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bakdaruja bakdarui
a mi bakdarunk bakdaruink
a ti bakdarutok bakdaruitok
az ő bakdarujuk bakdaruik

Jegyzetek

  1. Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6