basszuskürt

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɒsːuʃkyrt]

Főnév

basszuskürt

1. (zene) A fagotthoz hasonló formában meghajlított csövű hangszer.

Etimológia

basszus +‎ kürt

Ragozás

basszuskürt ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	basszuskürt	basszuskürtök
tárgyeset	basszuskürtöt	basszuskürtöket
részes eset	basszuskürtnek	basszuskürtöknek
-val/-vel	basszuskürttel	basszuskürtökkel
-ért	basszuskürtért	basszuskürtökért
-vá/-vé	basszuskürtté	basszuskürtökké
-ig	basszuskürtig	basszuskürtökig
-ként	basszuskürtként	basszuskürtökként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	basszuskürtben	basszuskürtökben
-on/-en/-ön	basszuskürtön	basszuskürtökön
-nál/-nél	basszuskürtnél	basszuskürtöknél
-ba/-be	basszuskürtbe	basszuskürtökbe
-ra/-re	basszuskürtre	basszuskürtökre
-hoz/-hez/-höz	basszuskürthöz	basszuskürtökhöz
-ból/-ből	basszuskürtből	basszuskürtökből
-ról/-ről	basszuskürtről	basszuskürtökről
-tól/-től	basszuskürttől	basszuskürtöktől

basszuskürt birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	basszuskürtöm	basszuskürtjeim
a te	basszuskürtöd	basszuskürtjeid
az ő/ön/maga az önök/maguk	basszuskürtje	basszuskürtjei
a mi	basszuskürtünk	basszuskürtjeink
a ti	basszuskürtötök	basszuskürtjeitek
az ő	basszuskürtjük	basszuskürtjeik