behajtás

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbɛɦɒjtaːʃ]

Főnév

behajtás

1. Jármű behajtása.

Etimológia

be- +‎ hajtás, a német Einfahrt tükörfordítása

Származékok

• (összetételek): adóbehajtás

Fordítások

jármű

német: Einfahrt (de) nn

Etimológia

be- +‎ hajtás, a német Eintreibung tükörfordítása

Fordítások

általános

angol: collection (en) német: Eintreibung (de) nn norvég: innkreving (no)

Ragozás

behajtás ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	behajtás	behajtások
tárgyeset	behajtást	behajtásokat
részes eset	behajtásnak	behajtásoknak
-val/-vel	behajtással	behajtásokkal
-ért	behajtásért	behajtásokért
-vá/-vé	behajtássá	behajtásokká
-ig	behajtásig	behajtásokig
-ként	behajtásként	behajtásokként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	behajtásban	behajtásokban
-on/-en/-ön	behajtáson	behajtásokon
-nál/-nél	behajtásnál	behajtásoknál
-ba/-be	behajtásba	behajtásokba
-ra/-re	behajtásra	behajtásokra
-hoz/-hez/-höz	behajtáshoz	behajtásokhoz
-ból/-ből	behajtásból	behajtásokból
-ról/-ről	behajtásról	behajtásokról
-tól/-től	behajtástól	behajtásoktól

behajtás birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	behajtásom	behajtásaim
a te	behajtásod	behajtásaid
az ő/ön/maga az önök/maguk	behajtása	behajtásai
a mi	behajtásunk	behajtásaink
a ti	behajtásotok	behajtásaitok
az ő	behajtásuk	behajtásaik