Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛlyɟ]

Főnév

belügy

  1. Olyan ügy, amely csak az illető országra tartozik.
  2. (szleng) belügyminisztérium

Etimológia

bel- +‎ ügy

Fordítások

Ragozás

belügy ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset belügy belügyek
tárgyeset belügyet belügyeket
részes eset belügynek belügyeknek
-val/-vel belüggyel belügyekkel
-ért belügyért belügyekért
-vá/-vé belüggyé belügyekké
-ig belügyig belügyekig
-ként belügyként belügyekként
-ul/-ül - -
-ban/-ben belügyben belügyekben
-on/-en/-ön belügyen belügyeken
-nál/-nél belügynél belügyeknél
-ba/-be belügybe belügyekbe
-ra/-re belügyre belügyekre
-hoz/-hez/-höz belügyhez belügyekhez
-ból/-ből belügyből belügyekből
-ról/-ről belügyről belügyekről
-tól/-től belügytől belügyektől
belügy birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én belügyem belügyeim
a te belügyed belügyeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
belügye belügyei
a mi belügyünk belügyeink
a ti belügyetek belügyeitek
az ő belügyük belügyeik