bendő
Kiejtés
- IPA: [ ˈbɛndøː]
Főnév
bendő
- A kérődző emlősök összetett gyomrának egyik része. [1]
- (tréfásan) vagy (pejoratív) Ember gyomra. [1]
Fordítások
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | bendő | bendők |
tárgyeset | bendőt | bendőket |
részes eset | bendőnek | bendőknek |
-val/-vel | bendővel | bendőkkel |
-ért | bendőért | bendőkért |
-vá/-vé | bendővé | bendőkké |
-ig | bendőig | bendőkig |
-ként | bendőként | bendőkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | bendőben | bendőkben |
-on/-en/-ön | bendőn | bendőkön |
-nál/-nél | bendőnél | bendőknél |
-ba/-be | bendőbe | bendőkbe |
-ra/-re | bendőre | bendőkre |
-hoz/-hez/-höz | bendőhöz | bendőkhöz |
-ból/-ből | bendőből | bendőkből |
-ról/-ről | bendőről | bendőkről |
-tól/-től | bendőtől | bendőktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | bendőm | bendőim |
a te | bendőd | bendőid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
bendője | bendői |
a mi | bendőnk | bendőink |
a ti | bendőtök | bendőitek |
az ő | bendőjük | bendőik |
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6