Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛvaːndorlaːʃ]

Főnév

bevándorlás

  1. A bevándorlás emberek életvitelszerű áttelepülése születési országukból vagy korábbi lakóhelyükről egy másik országba. 2013-ban a világ népességének mintegy 3,25%-a volt bevándorló. Az áttelepülők általában igyekeznek az új hazájukban legalizálni helyzetüket, ezért tartózkodási és munkavállalási engedélyt, majd állampolgárságot kívánnak szerezni.

Etimológia

be- +‎ vándorlás, a német Einwanderung tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

bevándorlás ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bevándorlás bevándorlások
tárgyeset bevándorlást bevándorlásokat
részes eset bevándorlásnak bevándorlásoknak
-val/-vel bevándorlással bevándorlásokkal
-ért bevándorlásért bevándorlásokért
-vá/-vé bevándorlássá bevándorlásokká
-ig bevándorlásig bevándorlásokig
-ként bevándorlásként bevándorlásokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bevándorlásban bevándorlásokban
-on/-en/-ön bevándorláson bevándorlásokon
-nál/-nél bevándorlásnál bevándorlásoknál
-ba/-be bevándorlásba bevándorlásokba
-ra/-re bevándorlásra bevándorlásokra
-hoz/-hez/-höz bevándorláshoz bevándorlásokhoz
-ból/-ből bevándorlásból bevándorlásokból
-ról/-ről bevándorlásról bevándorlásokról
-tól/-től bevándorlástól bevándorlásoktól
bevándorlás birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bevándorlásom bevándorlásaim
a te bevándorlásod bevándorlásaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bevándorlása bevándorlásai
a mi bevándorlásunk bevándorlásaink
a ti bevándorlásotok bevándorlásaitok
az ő bevándorlásuk bevándorlásaik