bibe

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈbibɛ]

Főnév

bibe

1. (növénytan) A zárvatermők virágában a termőtáj legfelül elhelyezkedő része.

Származékok

• bibés, bíbelődik
• (összetételek): bibeszáj, bibeszál, bibeszár

Fordítások

Tartalom

angol: stigma (en) cseh: blizna (cs) nn eszperantó: stigmo (eo) finn: luotti (fi) francia: stigmate (fr) hn görög: στίγμα (el) sn (stígma) izlandi: fræni (is) sn japán: 柱頭 (ja) (ちゅうとう, chūtō) kínai: 柱头 (zh) (zhù tóu)

maori: tauhae (mi) német: Narbe (de) nn portugál: estigma (pt) hn spanyol: estigma (es) nn telugu: కీలాగ్రము (te) (kīlāgramu)

Ragozás

bibe ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	bibe	bibék
tárgyeset	bibét	bibéket
részes eset	bibének	bibéknek
-val/-vel	bibével	bibékkel
-ért	bibéért	bibékért
-vá/-vé	bibévé	bibékké
-ig	bibéig	bibékig
-ként	bibeként	bibékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	bibében	bibékben
-on/-en/-ön	bibén	bibéken
-nál/-nél	bibénél	bibéknél
-ba/-be	bibébe	bibékbe
-ra/-re	bibére	bibékre
-hoz/-hez/-höz	bibéhez	bibékhez
-ból/-ből	bibéből	bibékből
-ról/-ről	bibéről	bibékről
-tól/-től	bibétől	bibéktől

bibe birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	bibém	bibéim
a te	bibéd	bibéid
az ő/ön/maga az önök/maguk	bibéje	bibéi
a mi	bibénk	bibéink
a ti	bibétek	bibéitek
az ő	bibéjük	bibéik